Szapphó (i.e. 600): A rózsa dicsérete című versében a rózsát a virágok királynőjének nevezte, azóta is számos költői, illetve drámai mű központi szimbóluma.
A rózsa az emberiség egész történelmét végigkíséri, egyetlen más virág sem ihlette meg oly sokszor a művészeket, mint a rózsa.
Hérodotosz szerint Midasz király kertjében hatvan szirmú rózsák nyíltak, a Biblia is többször említi e virágot.
Néró római császár egy ünnepségén kétszázezer rózsával díszíttette fel palotáját. A XIII. században a rózsa terméséből készítették a rózsafüzéreket. A középkor Mária-képeinek, a templomok díszítésének elmaradhatatlan eleme, a reneszánsz festők (Michelangelo, Leonardo, Botticelli, Raffaello) képein sokszor fontos szerepet kapott a rózsa.
A York-ház és a Lancaster-ház címerében fehér, illetve vörös rózsa található, az uralkodóházak viszálya Rózsák háborúja (1455-1485) néven vonult be az angol történelembe és William Shakespeare révén a világirodalomba is.
Goethe: Pusztai rózsa című versét Schubert zenésítette meg, Heine: A rózsa, a liliom című költeménye pedig Schumann egyik dalciklusának tétele. Rózsaszál sarjad Iluska sírján Kacsóh Pongrác-Bakonyi Károly-Heltai Jenő: János vitéz című operettjében, Richard Strauss Rózsalovagja, Csajkovszkij Csipkerózsikája, Schubert Heideröslein dala, Carmen vörös rózsája – csak néhány kiragadott példa a zene világából.
