A szőregi rózsatő eredetvédelmének érdekében, 2002-ben indított, kétéves hivatali eljárás során pontosan rögzítették a rózsatőtermesztés technológiáját, minőségi követelményeit.
A védelem iránti kérelem nem virágfajtákra, hanem a termesztés rendjére vonatkozott, így a termesztés minden részletét kidolgoztak, dokumentálták. (A dokumentáció a talaj minőségétől az ültetésen, szemzésen, locsolási renden és metszésen át taglalja azt is, hogy miként kell eljárnia egy-egy termelőnek ahhoz, hogy növénye megkaphassa a szőregi védjegyet.)
A szőregi rózsatő 2004-ben magyarországi eredetmegjelölési oltalmat kapott. Ez köznyelvi használatban azt jelentette, hogy a szegedi fűszerpaprika-őrleményhez, téli szalámihoz és a szegedi papucshoz hasonlatosan a Szőreg környékén termesztett rózsatövek is „hungarikummá” váltak.
Az Európai Unióhoz történt csatlakozást követően Magyarország az Európai Bizottságnál kezdeményezte, hogy a szőregi rózsatő (másik tizenegy termékkel együtt) megkapja az Európai Unióban elfogadott, oltalom alatt álló eredetmegjelölést és földrajzi jelzést. A szőregi rózsatő 2012. augusztus 5-én bekerült az Európai Unió oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába.
A 2012. évi XXX. törvény értelmében a szőregi rózsatő közösségi oltalom alatt álló kiemelt nemzeti érték, ezért 2013. január 31-én a szőregi rózsatő bekerült a Magyar Értéktárba.
A hungarikummá „válás” érdekében a szőrgei rózsatő 2015-ben bekerült a Szegedi Települési Értéktárba és a Csongrád Megyei Értéktárba is. A helyi értéktárakba való felvétel és a 2018. júniusában készített javaslattétel nyitotta meg az utat szőregi rózsatő előtt a Hungarikumok Gyűjteményébe való bekerüléshez.
A Hungarikum Bizottság 25. jubileumi ülésén, 2020. május 21-én hozott határozata érelmében a szőregi rózsatő a 2012-es „hungarikum törvény” szerint is hungarikmmá vált.
