A nemesített rózsák fajtáinak pontos botanikai besorolása szinte lehetetlen az ismeretlen időkbe visszanyúló származás, a számtalan, nehezen követhető keresztezés, és az egyre-másra létrehozott újabb és újabb típusok miatt.
Magyarország első kertészeti műve, Meliusz Juhász Péter (1532-1572) református püspök Herbáriuma még gyógynövényként kezeli a rózsát, egy évszázaddal később a Lippay György esztergomi érsek pozsonyi kertjét leíró Lippay János (1606-1666) már dísznövényként írt róla.
Magyarországon a XIX-XX. század fordulóján virágzott fel a rózsanemesítés. Ennek legnevesebb képviselője a német származású, de magát magyarnak valló Geschwind Rudolf (1829-1910) korponai királyi erdőmester volt.
Mühle Árpád (1870-1930) volt Erdély első olyan kertésze, aki komoly méretekben foglalkozott rózsatermesztéssel és nemesítéssel. A magyar származású Michael Henry Horvath (1868-1945) az 1890-es években jutott ki Amerikába, ahol jelentős fajtákat nemesített. Az 1930-as években Magyar Gyula (1884-1945) a Kertészeti Akadémia Dísznövény Tanszékének tanára más fajok mellett rózsát is nemesített. Palocsay Rudolf (1900-1978) saját kertészettel rendelkezett Kolozsvárott, ahol keresztezéses nemesítést folytatott tudatos partnerkereséssel.
Márk Gergely (1923-2012) ötvenéves munkássága révén 165 államilag elismert és több mint 600 törzskönyvezett fajtát nemesített.
