A rózsa az ember első ültetett dísznövényei közé tartozik. Nemesítése több ezer éve kezdődött és a mai napig is tart: számtalan fajta megszámlálhatatlan színét és formáját hozva létre.

Az ismert legrégebbi megkövesedett rózsa-fosszília 35 millió éves, amit a coloradoi Florissantben találtak.

A korai civilizációk kertjeit már ötezer évvel ezelőtt rózsával díszítették, az ősi Babilonban is ismerték. Az első írásos emlékek a rózsatermesztésről i.e. 2.300 körüliek, a sumér Uruk városból származnak.

A feljegyzések szerint már i.e 500-ban nemesítettek rózsát Kínában és Görögországban. Az egyiptomi sírokban rózsa-ábrázolásokat találtak, a Rhodos-i pénzérméken (i.e. 325) rózsaveret látható.

A rózsa népszerűsége sehol sem volt olyan nagy, mint a Római Birodalomban, i.sz. 70 körül a leghíresebb rózsaültetvények Campania és Paestum voltak.

A korai középkorban – a Római Birodalom pazarlása miatt – a kereszténység elutasította „luxusát”, így az visszaszorult a kolostorkertekbe, gyógynövénynek tekintették.

A rózsatermesztésről a legelső európai írásos adat Franciaországból, 794-ből származik, az I. Károly királyi birtokáról szóló „Capitulare de villis” tesz róla említést.

A késő középkortól a rózsatermesztés központja Franciaország lett. Napoleon felesége, Jozefina császárné (1763-1814) malmaisoni gyűjteményében halálakor minden akkor ismert rózsafajt és fajtát meg lehetett találni. A tekintélyes kertek miatt Franciaország a rózsák vezető termesztője és exportőre lett.