A szőregi rózsatő termesztése több mint száz éves múltra tekint vissza, az országban egyedülálló hagyományokkal rendelkezik. A rózsatő rendkívül munka- és szakértelem-igényes termesztése jellemzően több generációs családi gazdaságokban folyik.
A termesztési hagyományokat, a kézi szemzés technikáját, a szaktudást és a szakértelmet generációról generációra átörökítik.
A szőregi rózsatermelés története szorosan összefonódik a szegedi és az újszegedi termelés hagyományaival, a kertészetek fejlődésével. A szegedi faiskolákból kikerült fiatal szemzőmesterek Szőregen telepedtek le, kicsi, 400-800 négyszögöles telkeken saját maguknak is termesztettek rózsát. A kész oltványokat többnyire a munkaadó szegedi faiskolás rendeléseivel együtt értékesítették.
A XX. század elején új gazdasági ág alakult ki: a szőregi rózsatermesztők munkájukat művészi tökélyre emelték, a saját szemzési munkájukat követően messzi vidékre is elmentek bérmunkában szemezni, híressé téve Szőreget munkájuk által is. Idővel ezek a mesteremberek az őket követő kertészcsoportok tanítómestereivé váltak.
A kis faiskolák – elsősorban az értékesítési nehézségek miatt – egymásra voltak utalva, ezért 1936-ban megalakították első szövetkezetüket. Ekkorra a szeged-szőregi faiskolákból a belföldi értékesítés mellett már a külföldi piacokon való megjelenés is megindult.
A szőregi rózsatő Európa-szerte elismert, kiemelkedő minőségének biztosításához a modern technológiai eljárások mellett a mai napig is szükség van a generációk óta csiszolódó szakértelemre, kétkezi munkára.
